Az előző két esetben leírtak itt is igazak, annyit kell még hozzátenni az eddigiekhez, hogy a hőszivattyús megoldásoknál a fűtésen kívül lehetőségünk van a hűtés vezérlésére is. A hőszivattyúknál a legtöbb esetben annyi a vezérlési lehetőségünk, hogy egy száraz kontaktuson keresztül kapcsolhatjuk a nyári és a téli üzemmódot,
minden mást a készülék felügyel saját megoldásain keresztül. Ott, ahol rendelkezésre áll egy 1-10V-os vagy valamilyen kommunikációs protokollon (például MODBUS-on) keresztül való érzékelő érték kiolvasás, illetve hűtés és fűtési igény jelzése, ott a készülék szerviz információkat is továbbadhatjuk az okosotthon rendszerünknek, illetve ezen keresztül a gépészeti felügyeletnek.
Ha a vezérlést nem a gépészet, hanem az otthonautomatizálási szakember építi ki, akkor is célvezérlést, általában valamilyen PLC alapú vezérlést alkalmaznak a hőtermelő valamit a szelepek és a szivattyúk szabályozására, szenzorok értékeinek feldolgozására. Általában ezek a megoldások már könnyen illeszthetőek a legtöbb otthonautomatizálási rendszerbe.
A hűtés esetén a fal- és mennyezethűtés, a fan-coil-ok alkalmazása és a légtechnikába köthető megoldások a legelterjedtebbek. Helyenként előfordul a padlóhűtés is, de ritkábban alkalmazzák, mert kevésbé komfortos, mint a fentiek.
A felülethűtés esetén fontos paraméter a hőmérsékleten kívül a relatív páratartalom és az adott páratartalomhoz kapcsolódó harmatpont, amit entalpia érzékelővel, vagy számítás útján tudhatunk meg.
A hűtés során, ha a felület hőmérséklete a harmatpont alá csökken, akkor az adott felületen a levegő nedvességtartalma lecsapódik, amely cseppképződéshez és penészesedéshez vezet, amely a helyreállítás költségei mellett egészségügyi problémákat is okozhat.
A megfelelő hűtés vezérlés a felület hőmérsékletét mindig a harmatponti hőmérséklet felett tartja.
Fontos megjegyezni, hogy a felületbe épített, vezetőképesség elvén működő nedvesség szenzorok nem hatékonyak, hiszen amikor ezek jeleznek, akkor megtörtént a baj, a nedvesség már lecsapódott a felületen.