A távfűtéses lakásokban, mivel a fűtőeszközt nem tudjuk szabályozni, a fűtési körök (legyen az osztó-gyűjtős megoldás, vagy közvetlenül a radiátoron végzett szelepállítás) vezérlésével tudjuk befolyásolni a hőmérsékletet.
Semmiképpen sem ajánlott egy központi helyen való hőmérséklet mérés, mivel az egyes szobáknak más és más a „fűtési tulajdonsága” (hiszterézise) így könnyen túl lehet ezzel a módszerrel fűteni a kisebb szobákat.
Ha radiátorral, magas fűtőközeg hőmérséklettel fűtünk és a falak nincsenek szigetelve, akkor már a kisebb helyiségekben is kialakulhat jelentős hőmérséklet különbség a külső határoló fal és a belső falak között. Ilyenkor a radiátor szelepre helyezett, helyben hőmérsékletet mérő szelepvezérlésen nagyobb hiszterézis értékekkel kell számolni (ez az a °C-ban kifejezett hőmérséklet különbség, ahol a vezérlő ki- illetve bekapcsol). Ezt, főleg az utólag beszerelt megoldások esetén, magunknak kell kitapasztalnunk, míg egy új építésű épület esetében a gépészeti tervezés tartalmazza ezeket az adatokat.
Ezekben az esetekben az is segítségünkre lehet, ha különálló hőmérséklet érzékelő eszközzel tudunk jelet adni a szelep vezérlésnek, amelyet így tetszőlegesen helyezhetünk el.
Az érzékelők elhelyezésekor érdemes figyelembe venni a helyiség benapozódását (ne süssön közvetlenül rá a nap az érzékelőre), a légmozgásokat (ne legyen huzatos helyen) és a mérési magasságot (nem érdemes plafon közelében elhelyezni, gyerekszobában pedig érdemes a 110-140 cm-es alapmagasság alá helyezni az érzékelőt).